2011. január 4., kedd

Éjszakai műszak


A fordító-tolmács biznisz jól fizető megbízásai közé tartoznak a sürgős munkák, amiket a megbízó sürgősségi felárral honorál. Ilyenkor nem ritka, hogy hosszabb nappalok és igencsak rövidke éjszakák elébe nézünk. Egyetemista koromban reggel ötkor hazaérve képes voltam a nyolcas szemináriumi ZH-ra üdén és fitten beesni, ma már ez nem menne ilyen könnyen. A szív és érrendszer az idő múlásával egyre nehezebben viseli ezeket a zúzós időszakokat: nehezebben kapunk levegőt, hosszabb időbe telik a rekreáció, aluszékonyabbaknak érezhetjük magunkat, mint annak előtte. De nem csak fizikai tünetek jelentkezhetnek. Aki hajlamos a depresszióra, vagy szenvedett már valaha tőle, alvás hiányában jó eséllyel találja magát ismét az élet borús oldalán. Sőt! A csökkent összpontosítás és koncentráló képesség hiánya miatt az adott munka sem feltétlenül lesz életünk fő műve. Totális precizitást igénylő megbízások esetén az éjszakai műszak hirtelen csúnya nagy banánhéjjá nőheti ki magát! Bár életek nem feltétlenül múlnak rajta, de láttunk már fejet porba hullani egy-egy baki miatt. Érdemes tehát úgy sáfárkodni az időnkkel, hogy ne tegyük ki túlságosan nagy megterhelésnek a szervezetünket! Óva intenék mindenkit a különböző túlpörgető csodaszerektől, inkább a fokozott folyadékbevitellel, friss levegővel (!) és rendszeres szünetekkel turbózzuk fel magunkat! Ha pedig végre valahára lement a nagy roham, iktassunk be egy szabadnapot, amit relaxálással töltünk. Ugorjunk el szaunázni vagy masszíroztatni, esetleg ússzunk egy nagyot a szívünk egészségére! És a várva-várt pihentető alvásról se feledkezzünk meg!

Isten hozott nálam, öcsém! Ez a való világ!


A legnagyobb nyári hőségben nagymenő bankszakemberekkel kényszerültem kötött beszélgetésre. A csevej persze igen hosszúra sikeredett, és ez egyes embereket arra ösztönöz, hogy azt is kiadják magukból, amit nem kellene.
Arthur Miller Az ügynök halála című remeke, sajnos ma nem része a középiskolai kötelező olvasmányoknak, pedig sok bajtól megóvhatná a nagybetűs életbe kilépő emberpalántákat. A főhősről, Willy Lomanről, az amerikai álom egykori megtestesítőjéről kiderül, egész élete hazugság volt: távolról sem volt olyan pompás, mint amilyennek azt maga beállította, gyakorlatilag hitelekből finanszírozta az életszínvonalát, élete hajnalára még a mosógépe törlesztő részleteit sem sikerült visszafizetnie. Nos, ez a rémkép már réges rég begyűrűzött a mi mindennapjainkba is. Részletre vásárolható hűtő, mosógép, játék, de akár hajszárító és ingatlan is. Sok ember partner a pénzintézetek nagy bulijaiban, és minden félsz nélkül ugranak bele egy újabb hitelszerződésbe. A devizahitelesek esete mutatja, hogy bevételeikhez képest sokan milyen eszement törlesztő részletekkel vásároltak lakást, házat, autót, szemet hunyva a devizahitel árfolyam és egyéb kockázatai felett. Hogy miért? Nem pusztán azért, mert csak így tudtak lakáshoz jutni, hanem mert olcsó volt, nevetségesen kevesebb a forinthiteleknél. Biznisz a banknak és ügyfélnek egyaránt. Amikor aztán beütött a krach, a nagy testvér kihátrált, és hirtelen érezhetővé vált a jóindulatú pénzügyi tanácsadók intelme, a hiteleid havi össz törlesztő részlete soha ne haladja meg a havi bevételed 30%-át. Ezt a fonalat tovább fonva: addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! Pláne, ha vállalkozó vagy, hiszen ez a megélhetési forma nagyobb kockázatokat rejt magában.
Visszakanyarodva a banki nagymenőkre, magukból kikelve ecsetelték, hogy az ügyfelek most már előbb értesülnek a változásokról, mint ők maguk, és ezt kioktató hangnemben az ügyfeles tudtára is adják. Mérhetetlen skandalum, szinte az égbe kiált, hogy nekik (banki cicák), már figyelniük kell az árfolyam változását!!! Hát hogy??? Amikor ezt először meghallottam, majdnem megugrottam a tripla leszúrt Rittbergert... Ki figyelje az árfolyamot, ha nem ők? Netán Dzsámbász, a szomszéd Jóska vejének bandzsa kutyája? Szabadúszásom kezdete óta figyelem az árfolyamot, eleinte weblapon keresztül, majd a telefonon, most pedig az asztalom jobb felső sarkában virító árfolyamfigyelő mini alkalmazás formájában. És még senkinek sem tettem panaszt, hogy ilyesmire kényszerülök. Hiszen devizában kapom a fizetésem javát (ők deviza alapon hiteleztek). Nem a hőbörgés, hanem a tájékozódás és az önképzés híve vagyok. Ez az, amiben nekünk, magyaroknak, van még bőven mit behozni, ha más miatt nem, akkor legalább önvédelemből!