Vérbeli pogácsamajszolóknak és kalandvágyó jetiknek ajánlom a Német Fordítók és Tolmácsok Szövetségének idei összeröffenését. 2009. szeptember 11-én (nem elírás) rendezi meg a BDÜ „Fordítás a jövőbe” címmel nemzetközi szakmai konferenciáját Berlinben. Már több, mint 300 (!) előzetes jelentkezést regisztráltak a kb. 80 előadást és workshop-ot számláló sessionre. A minőségbiztosítástól kezdve a technológiai újításokon keresztül, a német nyelv jövőjéig rengeteg húsba vágó témát érint a neves előadógárda. Résztvevőknek a Sanssouci palotát kihagyni tilos, pláne mert kempingezni is lehet majdnem benne, mellette: a környékén...
Ismét hozzáférhető egy újabb nyílt forráskódú fordítószoftver, mely az openTMS nevet kapta a keresztségben. A nyílt forráskód, amint arról korábban már megemlékeztem, az OmegaT kapcsán nemcsak azt jelenti, hogy ingyenes, hanem hogy bátran bele is fötörhetünk javító szándékkal, azaz kiélhetjük rajta szoftverfejlesztői hajlamainkat. Bicós, stabil a fejlesztők szerint, akik egyébként a FOLT csoport (Forum Open Language Tools) oszlopos tagjai. A különböző platformokkal kompatibilis verziók és műszaki dokumentációk itt tölthetők le.
Jajajajaj! Azok a fránya határidők. Ugyan már megemlékeztem a határidő szentségéről, de vannak kirívó esetek is. Előfordulhat, hogy a melóról, amit bevállaltunk kiderül, hogy egy zöld szemű szörny. Bár belenéztünk, de mivel hatalmas volt, pont a közepét nem nyálaztuk át, és az a gyilok. Különösen érvényes ez olyan megbízásokra, amelyek nem az összefüggő szöveg kategóriába tartoznak, hanem mondjuk, szavak tömkelege. Az őszinteség ilyenkor a legjobb fegyver, habár sokan, sokféleképp lejáratták már. Van a notórius megmondó ember, aki nemcsak a határidőt, de mindig mindent jobban tud a megbízónál. Emlékszem, amikor egy autóipari megbízásnak voltam a PM-je, leadáskor volt ott minden: villámcsapás, kakaó, áramszünet. Volt olyan is, aki csak szimplán nem küldte. De másnap se... Kb. négy nap múlva válaszolt a huszadik e-mail-emre, mellesleg profi. Nyilvánvaló, hogy PM-ként az ember igyekszik nem abszolút szűk határidőkkel dolgozni, hiszen lektorálni is kell az anyagot, netán tördelésbe is megy. Ez mégsem lehet kibúvó, hiszen szabadúszóként soha nem tudhatjuk előre, hogy pontosan mi a dörgés a másik oldalon. A legvadabb rémálmaim nem akkor váltak valóra, amikor valamelyik emberem elcsúszott, és nekem kellett megdumcsizni a megbízót, hogy figyi, mókuska, gáz van, de megoldjuk (mert lehet ezt überelni). A késedelmes leadást nem mindenki harapja. Sőt! Előfordulhat, hogy kötbért köt ki a szerződés, akkor már zsebre is megy a dolog. Az is lehet, hogy a szabadúszóként az irodával megkötött keretszerződésünk is megszabja, mennyire tolhatjuk túl, és ha túltolnánk, mi az eljárás módja. Megeshet, hogy a munka, amin dolgozunk, egy „csodálatos barátság” kezdete lehet. Leszögezném, hogy az érmének legalább két oldala van (ugye ott van az a rovátkolt fránya kis éle is), ha az egyszeri szabadúszó tartja magát a határidőhöz, akkor tessék betartani a fizetési határidőt is. Ein Mann, ein Wort. Így a dühöngő válság margóján azt is megjegyezhetjük, hogy ne dolgozzunk olyan górénak, aki nem pontosan utal, ívelten tesz a saját kötelességeire, de rajtunk behajtja. Ez egy oda-vissza bizalmi játszma.
Elképedve olvastam egy ideje az egyik fórumon egy szabadúszó többmilliós kintlévőségéről. Egy megbízó max. 20 %-át tegye ki a havi betevőnek. Tiszteljük magunkat, ahogy azt Torrente is javasolta. Vasaljuk be a PO-kat, iktassuk őket, legyünk résen az utalásnál, és időben legyünk őszinték, ha alábecsültük a szükséges ráfordítást. Ha valaki nem pontosan utal, intsünk egy műkönnyes pát, és tartsuk magunkat a határidő szentségéhez!
Ha netán amerikai is akad a megbízóink között, illetve egy-egy big spender, aki csekkel szeret fizetni, a csekket a K&H fiókjaiban zökkenőmentesen be tudjuk váltani, azaz kifizetik cash-ben. Én a pécsi Búza téri fiókba járok ilyetén ügyben, a néni még csak nem is pislog a pult mögött, egyből vágja mi a stájsz, faxol, iktat, ratz-fatz megoldja a helyzetet. Ha dolcsiban szeretnénk megkapni a dolcsit és nem forintban, akkor először átváltják forintba, majd vissza USA dollárba. Na, így nem fogunk meggazdagodni!
Mindenkinek megvannak a maga gyökerei. Nekem nagy szerencsém volt az enyéimmel. Egy igaz és őszinte közösség egy életre meghatározza értékrendünket. Mindig élmény visszacsöppenni bele. Lett űrhajósunk, cukrászmester, vízvezeték-szerelőnk, pedagógus, erdész, borász, sikeres vállalkozó. Szinte senki nem csodálkozik azon, hogy megint OT, vagyis osztálytalálkozónk volt! Az első nemzetiségi osztály volt a miénk 1983-ban, kísérleti program, ahogy mondták. Hát nagyon bejött, unos-untalan TV-s szereplések, megint bemutató óra, de azért kockafejűnek végképp nem nevezném magunkat. Ma már a társaság egy része kint él Németországban, azonban maradtunk szép számmal itthon is, ilyenkor ha csak teheti a span távolra szakadt fele, hazajön. Gyakorlatilag visszacsöppenünk 14 éves korunkba, mintha misem történt volna. Mennek a sztorizások, szépen fogy az agancsos kóla, a hasizomláz másnap garantált: - Motorozni vittél, érted? Leestem hátulról, vágod? De te észre sem vetted!!! Mentél tovább, mint a mérgezett egér!
Soha nem fogom elfelejteni, amikor felsőben írtunk Genitiv-ből. Antika megint karót kapott, megint miért? Feladat: az apa fia, mellette girbe-gurba fiúbetűkkel: der Voter sein Sohn. És így tovább. – Német dolgozat volt, fiam, te svábolsz!!! Ez elégtelen.
Hát kérem, hihetetlen, de igaz, gurított egyet a Trados, nem is akármilyent. Radikálisan megújult a progi: SDL Trados Studio 2009 névre hallgat, hihetetlen újítások vannak benne, helyesebben, már remélni sem mertek. Harapja a PDF-et, integráltak egy automatikus szövegfelajánló makrót, működik benne a helyesírás-ellenőrzés, menedzselhetjük benne saját projektjeinket, barátibb és hatékonyabb megoldás. Bővebben a gyártó honlapján érdeklődhetünk, screenshot-ok, demok mutatják be, hogy mi lett a teljes lifting eredménye. És végre nem a Word-be épül bele a menüsor, hanem önálló interface-t kap, nem kell többé mérgezett egérként kavarognunk a doksikban, sem a Tag-Editor frusztráló képére merednünk. Előrendelés esetén némi kedvezmény is megilleti a szemfüles fordítót, a forintárfolyam alakulásának tükrében, ez azonban csak PR-fogásként értékelendő.
A kertészethez való vonzódásom szintén anyám műve: gyakorlatilag kimeríthetetlen tárháza ez a lehetőségeknek, és igenis művészet a maga nemében, hiszen a megtervezett, szépen elrendezett kert, többdimenziós élmény, gyógyír minden lelki bajra. „Hella, akár mennyire odavagy, utolsó erődet mindig arra fordítsd, hogy kimész a kertbe, a szabad ég alatt meggyógyulsz, érezni fogod, ahogy visszatért beléd az erő, és újra önmagad leszel.” A növények kimondhatatlanul hálásak, odavonzzák a rovarokat, bogarakat, fészket rak a rigó, a rozsdafarkú, a zöldike, a pintyek be-benéznek a fenyőfákról. Most egy japán zugon dolgozom. Egyszerűen imádom a letisztult bujaságát, a színek dús harmóniáját: sakura, japán juhar, azáleák...
“Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.”
Hogy szavaimat össze ne kuszáljam, előfordulhat, hogy nagy dolgokkal találja magát szemben az egyszeri fordító... Képek, gépkönyvek, netán kap egy új szoftvert, mert azzal kell a megbízást elvégeznie. Na, ilyenkor először is jól jön, ha be tudunk állítani egy FTP hozzáférést a Total Commander-ben. Total Commander-t beröffentjük, Hálózat, majd FTP kapcsolódás opció, aztán Új kapcsolat. Adjuk meg a kapcsolat nevét, a megbízó cég nevét, ha projektre szól, akkor a projekt nevét, mindig ügyeljünk a részletes, helyes elnevezésre, mert bizonyos idő után már nem tudjuk ki-kivel van. Kiszolgáló név: megbízó adja meg, aztán írjuk be a szintén megkapott felhasználói nevet és jelszót. A kapcsolatot beállítottuk, az FTP kapcsolódás, kapcsolat megnevezés kiválasztása, Kapcsolódás opcióval rászívódhatunk a nagy tutira. A skype is alkalmas lehet nagyobb fájlok mozgatására, gyorsabb adatátvitelre is képes, mint az e-mail, aztán itt van még a Mail Big File kegyetlen kaliberek küldözgetésére alkalmas ingyenes szolgáltatás, na itt aztán 100 megáig elengedhetjük magunkat. Ha a biztonság is számít, márpedig számítson, akkor egyértelműen az FTP tárhely a nyerő. Hogy hogyan kell létrehozni, na, erről majd később bővebben.
R. hív. Szakmai csevej. Fura a helyzet, hiszen beszélgetünk. Pacino és De Niro egy asztalnál. A két szemben álló fél: ő, mint iroda, én jelenleg szabadúszói mivoltomban. Megunhatatlan és kimeríthetetlen, egyet sem hagynék ki, hiszen nem a kioktatásról szól ez a történet, hanem valami egészen másról. A célunk közös: a megbízás, legyen szerényke vagy letaglózó, egyszeri vagy házasságszerű, gyűlöletes vagy álomszerű. A beszélgetés szinte utópisztikus. Felhív a góré egy meló kapcsán, és megkezdődik az eszmecsere. Projekt menedzsment elméletben, gyakorlatban, megbízók, árak, biztosítékok, marketing, hasznos kütyük, tippek-trükkök, szoftverek dikhája, kérések, feedback oda-vissza. Mi történt mostanában? Neki mi lenne hasznos, nekem mi lenne hasznos, ő hogy éli meg, én hogy élem meg? Valami egyedi és másutt megtapasztalhatatlan impulzus az eredménye, szintézis a maga módján, Futter für die Seel’ und für’s Unternehmen sowieso.
Hagyj fel azzal, ami fájdalmat okoz; foglalkozz azzal, amit szeretsz. Ne foglalkozz azzal, amit tekintélyes emberek tanácsolnak. És ami a legfontosabb: gyakorlás, gyakorlás és harmadszor is gyakorlás.
Csorgok le a Nagyposta utcáján. Áááá, piros. Előttem öntudatos, jóltáplált kisnyugdíjasok cseverésznek a K-ban. Miközben azt próbálom vizualizálni magamban, hogyan is passzírozhatták be magukat a gépjárműbe, a tekintetem a Líra és Lant kirakatára téved. Daniel Stein, a tolmács. Ilyenkor szoktam magam úgy érezni, mintha Mary Poppins irányítaná, egyengetné az utamat. Nem érek rá beugrani a boltba, a neten cuppanok rá.
Ljudmila Ulickaja regényhőse, Daniel Stein, lengyel zsidó menekült, aki szinte gyerekként a Gestapo tolmácsa lesz a megszállt Litvániában, közben életét kockáztatva zsidókat szöktet a gettóból, aztán partizánnak áll, majd a háború után egy krakkói kolostorban szerzetesi fogadalmat tesz, hogy néhány év múlva Izraelbe utazzon; föltett szándéka, hogy ott az őskeresztény közösségek mintájára föléleszti Jakab, az Úr testvére egyházát. Egész élete csupa hit, csupa szeretet, csupa szolgálat. Ám egy idealistának a Szentföldön sincs könnyű dolga, a világ mindenütt a maga módján bánik az idealistákkal...
Keresztények, zsidók, arabok, hívők és hitetlenek, boldogtalanok és megszállottak - Ulickaja kimeríthetetlennek tűnő fantáziával és emberismerettel népesíti be regényében a Daniel Steint körülvevő világot a huszadik század második felének történelmi forgatagában és hétköznapjaiban. Ulickaja lebilincselően mesél, a mese azonban nem fedi el a nyugtalanító kérdéseket sem. És az író válasza mindig egy hős sorsa: ezúttal Daniel testvéré, aki tolmácsként "nyelveken szól", emberként fáradhatatlanul keresi és meg is találja a fényt - önmagában is, a világban is.
Jó, ha van az embernek apja. Pláne, ha minden testhelyzetben képes osztani az észt. És mindezt kíméletlenül. A napokban tiszteletét tette „az” irodámban: - Most nem azért. Én tényleg nem akarok kötözködni, de ez, ez egy iroda??? Itt olyan állapotok uralkodnak, mint a Playboy-villában.
Na, kész, a relém, nem behúzott, hanem berántott. A csúnya az, hogy igaza volt. Már régóta meg szerettem volna valósítani álmaim egyik irodáját, hát most nekiláttam. Sokszor nem is gondol arra az ember, hogy mennyit dob az enteriőr a munkamorálon, a fény, a rigófütty, a levegő. Hogy mennyit ront rajta a szervezetlenség, az átgondolatlanság, a félmegoldások hada, mennyire veti vissza a hatékonyságot zúzós megbízások esetén a nem oázisként szuperáló Jeti-refúgium, amikor érthetetlen ok-okozati összefüggések eredetét kell kinyomozni, vagy megoldhatatlannak tetsző feladatokra kell megoldást találni. Ez sem két hetes projekt lesz, ahogy PiciZsó mondja, hiszen valakinek dolgoznia is kell közben. Másra nem szeretném bízni, hiszen nekem kell majd magamat jól éreznem benne. Mert nem mindenhol képes az ember dolgozni. Legalábbis egy Hellstab. Ki nem állhatom, ha a fallal szemben ülök, ha a falak önmagukban ridegek, ha nem látok fákat az ablakon keresztül, ha nincsenek személyes zugaim, a túlélő, génmódosított fehér orchideáim, agglegény pálmáim, az illataim, a könyveim, a tulipános poharaim... Nosza, netre fel, bútorstúdió, színpaletták Duluxéknál, Francia vidéki stílus és Olasz vidéki stílus berendel, üvegek, Györgyi nénitől: irattartó PO-knak, minden megbízónak külön-külön, asztali naptár, üzletasszony-okosmappa, könyvelős cuccok; kivonatok, számlák, borítékok, belégek számára ilyen-olyan irattartó, Mr. Big táblája határidőkkel való szembenézéshez... Pihentető, dönthető lábtartós fotel laptopos melókhoz. Három szín: capucchino, kávé, tejhab. És az elmaradhatatlan vad, szinte illatos zöld. Endorfin-hangyaboly. Köszi, apu!
Állt az anya keservében
sírva a kereszt tövében,
melyen függött szent Fia,
kinek megtört s jajjal-tellett
lelkét kemény kardnak kellett
kínzón általjárnia.
Óh mily búsan, sujtva állt ott
amaz asszonyok-közt-áldott,
ki Téged szűlt, Egyszülött!
Mily nagy gyásza volt sírása
mikor látta szent Fiát a
szívtépő kínok között!
Van-e oly szem, mely nem sírna
Krisztus anyjával s e kínra
hidegen pillantana?
aki könnyek nélkül nézze,
hogy merűl a szenvedésbe
fia mellett az anya?
Jacopone da Todi: Stabat mater – Részlet - Fordította: Babits Mihály.
Ein Übersetzer genießt und schweigt: nincs két egyforma megbízás. Minél több időt töltünk a szabadúszó bizniszben, annál változatosabb feladatokat kapunk. Így előfordulhat az is, hogy képeket tesznek elénk, hogy akkor bitt’sché’. És itt nem a befaxolt szerződésekre, közjegyzői nyilatkozatokra gondolok, hanem fincsi műholdas felvételekre PDF-ben, lehetőleg 90 megás méretben. Képszerkesztőbe át. Word-ben szövegdoboz, copy, majd paste, és itt jön a nagy hoppá... Ha olvasható a szövegdobozom, akkor nem látszik az útkereszteződés, hovatovább eltűnik a kilóméterkő, a kombájnjával éppen arra kolbászoló Hansi bácsiról már nem is beszélek. Most akkor mi van? Számozzak, fűzzek hozzá? Hogyan tudják akkor a meetingen a megnyerő külsejű megbízók prezentálni ezt az egészet???
Hála a magasságosnak, az Adobe kigurította az Acrobat Pro 9 verzióját. Mostanság , meg egyébként is az egyik kedvenc akrobatám. Bele lehet gépelni, szerkeszthető a PDF (ez PDF-ek lektorálásakor is a must-have szekcióba tartozik), ráírok a szövegre, és Hansi bácsi vígan botorkál tovább a szántóföldön. Az ára egy pindurkát zúzós, de a próbaverziót minden feature-jével együtt 1 hónapig ingyen használhatjuk, és soha ne feledjük, a Botox-kezelés sem olcsó mulatság, ráadásul igencsak radikális.
A blog-projektem egyértelműen Ízbolygó műve, akarva-akaratlanul. Fricskát mutatott a bloggertársadalomnak: „Emberek, lehet ezt profi szinten is.” Mert lehet. Lehet még ma is értéket teremteni. Ülök a konyhájában, közben azon mosolygok magamban, mennyien is vágynak ide. Most nem főz, melange-ot készít nekem, höchstpersönlich: méz-kávé-tejhab. Három szín... Erre is rákapatott. Megy a csajos dumcsi. Miről? A marketingről... Alapok, fortélyok, magyar gyerekcipő, lehetőség szerint legalább egy számmal kisebb. „Figyelj! A hosszú farok elméletét olvastad?” Hát, Jeti-jégvilágomból eleddig kimaradt. Aztán folytatja: „Feküdtem a Balaton-parton, olvastam a könyvet, persze a pasasok csak a borítót látták. Hosszú farok... Gondolták, nálam nincs kec-mec.” Egy szónak is száz a vége: berendeltem, hozta is a futár bácsi, a jatt, a kötelező small talk nem maradhatott el: - Csókolom, ezek a körmök eredetiek? - Igen, XIV. Lajos korabeliek... – Csókolom, akkorjól megy a bolt! – Nem tudom, miért köszöngetünk egymásnak folyamatosan, de megyeget, nem panaszkodhatok. Na, sipirc!
A Hosszú farok a bőség gazdaságtanáról, egy teljesen új üzleti modellről szól, amelynek hatalmát csak most kezdjük megtapasztalni, amikor a végtelen választék fényében végre szembetűnővé válik, mit is akarnak a fogyasztók, és miként szeretnének hozzájutni. A zeneipart kiforgatta a sarkaiból az iTunes és a Rhapsody; hamarosan az összes többi ágazatban is hasonló átalakulások várhatóak.
Chris Anderson sikerkönyvében állítja: a világháló a kicsiknek dolgozik. Az e-kereskedelemben összegyűlik a réspiacok szétszórt vevőtábora. Anderson megmutatja, hogy a hosszúfarok-jelenség sok szektorban megfigyelhető – a könyv számtalan példát hoz rá. De arra is jó példa, hogy ami egyszerűen elmondható, azt egyszerűen is kell elmondani: világos és szórakoztató, egyben alapmű.
Poldi bácsi „a” szállítóm. Minden, ami hardver. Nincs időm a netet nyálazni, hol kapok pár ezerrel olcsóbbat, majd ő tudja helyettem, telefonál, intéz, szervez. Kibeszéljük Bill-t, mond pár okosságot, mért pont ezt a lézert, milyen CD-t, mekkora kiszerelésben, kell-e nekem egy újabb rettenet, vagy sem? Ergo billentyűzet, ez, az, amaz.
Leadom a listát, milyen konfig, körülbelül mennyiért, de lehet combosabb, inkább felső, mint középső kategóriás. Nyitott vagyok minden megoldásra. Jó, ha van bizalmi hardver-ügynökünk, még jobb, ha mi is értünk hozzá. Hogy felfedezzük Bill mellényúlásait, na, az nem nem annyira jó. Poldi beceneve mindig visszarepít kislánykoromba, Janikovszky máig felülmúlhatatlan történetébe. Az én Poldi bácsimnak, pontosan az Égi érő fű filmváltozata kapcsán, D. a névadója, a guru, a nagy tesó. „Csak az a szép zöld gyep... a gyep... az fog nekem hiányozni...”
Európa fordítóit várják Füredre. A reformkor szellemi kultúrájának ápolására kiváltképp büszke, balatoni üdülőhelyre április végére az európai irodalmi alkotóházak a (HALMA) képviselőit, hogy a tekintélyes szervezetbe tömörült írók, költők, fordítók, kritikusok és kiadók együtt tekintsék át a kontinens irodalmi életének helyzetét. A különféle kultúrák találkozását ezúttal is a Balatonfüredhez kötődő Magyar Fordítói Alapítvány kezdeményezte. Április 25-én Európa fordít - helyzetkép 1989 után címmel az irodalmi művek fordítóinak szerepéről és lehetőségeiről beszélget Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó képviselője, Tereza Worowska lengyel, Árpád Vickó szerb, Yu Ze Min kínai és Rostás György lovári fordító.
Sándor a nagy művén dolgozik. "Ugye, segítesz a tudományos elemzések fordításában?" Blattolom neki a kutatómunka konklúzióit, a pusztába kiáltott kérdésekre adott válaszokat, a miérteket és a hogyanokat. Olvasom az esszéket, és közben diktálom neki magyarul. 1994. áprilisát írjuk, lelőtték az elnököt. Eszeveszett, megmagyarázhatatlan mészárlás veszi kezdetét. A világ ölbe tett kézzel ül és néz. Végignézi, ahogy rövid időn belül több, mint egymillió embert, férfiakat, nőket, gyerekeket végeznek ki. A leendő áldozatok nevét bemondja reggelente a rádió. Ugyanez a világ fogalmazta meg korábban azt, hogy nem akar több népirtást a világháborút követően. "Soha többé!" Ugyanez a világ tudva tudott erről a borzalomról. Mert a borzalomnak neve is volt: Rwanda. Hogy miért hallgatta, hallgatja el? Mert Rwanda nem lehet szürke, csak vörös és fekete. Rwandát nem lehet stilisztikai, nyelvi elemekkel tompítani, Rwandát csak elhallgatni lehet. Mint a jó sebésznek betegével, nekünk sem szabad azonosulnunk a szöveggel, közel engedni magunkhoz, csak blattolni, mint egy gép. Nem megy, bárhogyan erőlködöm. Ne etessenek a békével, meg az érdekeimmel, ne más döntse el helyettem, mi a jó és mi a rossz. Ne más mondja el, hogy mit kell éreznem és mikor, hogy érezhetek-e egyáltalán. "Soha többé!"
Nézem Sándor Pált, a górét, ahogy saját magát nevezi. Figyelek minden szavára. Hogy milyennek kell lennie egy pályakezdő rendezőnek? Legyen ravasz. Ne adja ki magát. Legyen nagyon tehetséges. Figyeljen oda másokra. Munkáját járja át a szeretet. Gyűlöletből úgyis van elég. Hiszem, hogy ezeket a tanácsokat ki-ki saját szakmájában is kamatoztathatja, amelyben többé-kevésbé ő maga a rendező.
Ki ne emlékezne a Roncsfilmből Pap Vera mára már ikonná lett alakítására, amikor is Heki kutyáját sétáltatva szópárbajra hívta ki egy amúgy minden szimpátiát nélkülöző helyi asszonyállat. Ekkor hangzott el P.V. szájából, az „Anyámat ne!” című felszólítás, ami megdermesztette a levegőt a karakterek körömcipős, suhogó melegítős, fuxos, életszerűen kisstílű világában. A mi szakmánkban is vannak tabuk. Nem is kevés. Az egyik a jelentkezés szentsége. A gazdasági válságban kilincselő fiatal tehetség nem követhetne el hibát, mégis megengedi magának ezt a luxust... Mivel a jelentkezés formája írásos, szakmánk is a betűzsonglőrködés egy fajtája, a célközönség piócaként fog rácuppani. Így teszek én is. Tiszteljük már meg a leendő munkaadót azzal, hogy nem köremail-t küldözgetünk neki. Ezzel mi is jól járunk, kevesebb az esélye annak, hogy a kukában landolunk. Egy üzenet mindig legyen személyes! Próbáljuk meg ne már címnél elrúgni a pöttyöst. Érdeklődés? Most akarja, kedves pályázó vagy nem? Tessék már küldéskor helyesen beállítani a karakterkódolást, hogy mindenhol egyformán jelenjünk meg. Megszólítás? Persze, már dicséretes, ha van, de életszerű legyen, és ne sértő! Mivel minimális a nem aktív hirdetésre jelentkezés esetén a csapatba kerülés esélye, létfontosságú a jól megírt motivációs levél. Minden szó számít. Legyen eredeti, de még szakmai. Csillantson meg valamit a szürkeállományunkból. Ez vagyok, ezt tanultam, ezt és ezt akarom csinálni, így és így. Legyenek ötleteim, gondolataim! Persze, se az önéletrajzunkat, se a motivációs levelünket ne küldjük el boldog-boldogtalannak, még a végén egy menedzsmenti szakirodalomban találjuk meg művünk, mint aktuális elrettentő példa. Egy üzletember mesélte egyszer egy állásinterjút követően, hogy sokszor már az az érzése, hogy az emberek csak küldik és küldik, de mindenhová, és semmi nem érdekli őket. Képzeljük magunkat a másik fél helyébe: „Na, megint egy eszelős!” Mi kit alkalmaznánk? Kiben látnánk fantáziát? Aki nem tud tördelni? Akinek stilisztikai hiányosságai vannak, hovatovább pongyolán fogalmaz? Olyat, aki kizárólag ezt vagy azt fordít? Mert specializálódott? Ez garancia arra, hogy többet fordított abból a témakörből a full-time vérprofinál, vagy garancia a szakmai túlélésre? Soha nem fogom elfelejteni Mézga rémtörténetét: „Kezembe nyomtak vagy ezer önéletrajzot, hogy akkor szakmai szempontok alapján holnap utánra... Most elmondom, mások hogyan csinálják, jól jegyezd meg szépen, nehogy beleszaladj.” Ez némiképp hajaz a négy szem elvére, meg a kékharisnyák nélkülözhetetlenségére, de mégsem ez a legfontosabb mondanivalója, hanem a munkával és a társainkkal szembeni egészséges alázat: tiszteljük, amit csinálunk!
Itt is csipegethetünk néhány hasznos ötletet, és itt is.
A GUI (Graphic User Interface = Grafikus felhasználói felület) fordítása, igazi kihívás a szakfordítói bizniszben. Aki eddig erre más szoftveres megoldást alkalmazott, érdemes betérnie egy webes előadásra. 2009. április 24-én, 16.00 órai kezdettel az SDL Passolo 60 perces ingyenes webináriumot tart, amelynek keretein belül, Achim Hermann áttekintést ad az SDL Passolo legújabb verziójának funkcióiról és előnyeiről.
SDL Passolo 2009 olyan új funkciókkal bővült, amik felgyorsítják a szoftverlokalizálás folyamatát, növelik annak hatékonyságát és javítják minőségét.
Az előadás témái:
Bevezetés a szoftverlokalizálásba
Az SDL Passolo 2009 új funkcióinak áttekintése, a forradalmi QuickIndex™ technológia, a személyre szabható felhasználói felület és a támogatott fájlformátumok bővített csoportjának bemutatása.
Az interneten terjedő házibarkács-feliratok készítői közül páran jelezték a munkájukat hétről-hétre epekedve váró rajongóknak, hogy kezd elegük lenni abból, hogy fordításaikkal rendszeresen találkoznak hivatalos DVD-kiadásokon, vagy a televízióban. Az illegális fordításokat viszont nem védi a szerzői jogi törvény, így a lelkes amatőrök senkihez nem fordulhatnak, ha lenyúlják őket. Pedig egyre több a lopott fordítás, hiszen a szinkronstúdiók így ingyen jutnak általában jó minőségű feliratokhoz.
A warez vagy házi barkács feliratok nagyjából egyidősek a filmletöltésekkel. Az angol nyelvet nem beszélő és értő, de a filmeket, sorozatokat igénylő júzereknek először csak pár önjelölt fordító gyártotta a feliratokat, de ahogy nőtt a neten (torrent site-okon és más p2p rendszereken) elérhető tartalom mennyisége, úgy kezdett bele a fordításokba egyre több lelkes amatőr, és az évek során komoly közösség alakult ki, akik csak és kizárólag saját és mások szórakoztatására fordítják a filmek és sorozatok feliratait, pénzt soha nem kértek érte, legfeljebb egy köszönő emailt, ha tetszett a fordítás.
A fordítás nem könnyű hobbi, időigényes a feliratok időzítése, arról nem is beszélve, hogy amikor eredeti szöveg nem áll rendelkezésre, a magyar verzió hallás után készül - nem egy esetben 6-8 órás kemény munka árán. Éppen ezért tartják a netes fordítók felháborítónak, hogy pár kereskedelmi forgalomban elérhető, hivatalos DVD-n az ő munkájukat lehet olvasni, és legalább két televíziós sorozat esetében is tetten érhető, hogy a szinkron alapja a netes felirat volt.
Bejegyzések
